Bevezetés a programozásba a Jáva nyelven keresztül

Az olvasó most egy merész kísérlettel fog találkozni. Ebben a cikksorozatban megpróbálkozunk azzal, hogy egy általános reál tudással rendelkezõ olvasót beavassunk a számítógépprogramozásba és erre eszközül a Jáva nyelvet használjuk fel. A szokásos módszer az lenne, hogy a tanuló elõbb ismerje meg az algoritmikus alapokat és legalább egy funkcionális nyelvet, majd ezután vágjon bele egy olyan relatíve bonyolult rendszer megismerésébe, mint a Jáva. Ezzel a módszerrel én egyetértek, ugyanakkor az elmúlt évben sok olyan panaszt hallottam, miszerint a "belépési szint" a Jávába túl magas, a tankönyvek megértéséhez az objektumorientált programozási paradigmát már ismerni kell. Nem mindenkinek van kedve, ideje vagy lehetõsége azonban végigjárnia az alapos tanuló útját és a tapasztalat azt mutatta, hogy ilyen esetekben is jó eredmények érhetõk el megfelelõen adaptált és fókuszált tananyaggal. A kezdõ tudás ugyan nem lesz olyan mély és a tanuló algoritmikus tudása is gyengébb lesz hagyományos képzést végzetteknél, azonban gyakorlattal sok minden pótolható és igen sok programozási feladatnál nincs szükség komplex algoritmusok kifejlesztésére vagy kódolására. Természetesen a fenti, redukált cél egyben intés is a diáknak: ne gondolja, hogy azért mert végigcsinálta ezt a leckesorozatot, azonnal képzett programozó lett belõle. Az algoritmikus alapok bõvítésére a késõbbiekben nagy szükség lesz és ez az anyag csak a kezdõ lépések megtételében segít. Mindenesetre leckék szorgos végigcsinálásával megismerhetjük, hogyan kell egyszerû algoritmusokat Jáva nyelvre lekódolni és ez egy olyan alap, amin bízvást építkezhetünk tovább, ha van kedvünk vagy idõnk a késõbbiekben.

A tananyagban két sajátos módszert használunk fel. Elõször is "munkafüzet" stílusban építkezünk, tehát az új ismereteket gyakorlatokkal rögzítjük. A gyakorlatok elvégzése az anyag integráns része, elvégzésük nélkül az ismeretek megfelelõ rögzítõdése nem várható. A második fogás a "varázselemek" módszere: tekintve, hogy az olvasó nem rendelkezik az alaptudással, viszont azonnal csinálunk valami mûködõt, nem magyarázhatunk meg rögtön mindent. Az ilyen részeket "varázselemnek" nevezzük, a példaprogramokban kékkel jelöljük és az olvasótól azt várjuk, fogadja el, hogy ezek "kellenek". Remélhetõen az anyag végére semmi nem marad "kék".

Ugyancsak tudatos választás az objektum fogalmának és használatuknak a késõi bevezetése. Felfogásom szerint az objektumok nagy méretû programok és újrahasználható komponensek írásában alapvetõek, kezdõ olvasónk problémái azonban másfélék lesznek az elején. Elkövetem azt az eretnekséget tehát, hogy a tananyag elsõ részében az objektumokról szót se ejtek és a Jávát mint sima funkcionális nyelvet használom, még ha ezzel ki is hívom az objektumorientált vallás híveinek átkait.

Még egy megjegyzés: ez a tananyag azért hozzáférhetõ a Weben, hogy folyamatosan nõjön, változzon. Írása közben jöttem rá, milyen régen voltam magam is kezdõ és mennyire nem láthatók már nekem, hol vannak a nehezen érthetõ részek. Ha tehát ilyet találsz, írj azonnal egy levelet nekem és én megpróbálom a kérdéses részt világosabbá tenni.

Külön köszönettel tartozunk kolléganõinknek, akik eljátszották a kísérleti nyúl szerepét és elõször szenvedték át magukat az anyagon, annak ellenére, hogy semmi közük nem volt korábban a számítógépes programozáshoz. Véleményük, visszajelzéseik nagy segítségünkre voltak az anyag taníthatóságának javításában.

Tartalomjegyzék